Megjelent a cikksorozat második része magyarul. 

Félelem a kerékpározástól 5/2 – A kerékpározástól való félelem felépítése

A kerékpározástól való félelem a „félelemmel teli társadalom” része (Glassner 2000; Massumi 1993). Az angol szociológus, Frank Furedi (2002) úgy érvel, hogy a nyugati társadalmakat a „félelem kultúrája” hatja át. Soha nem éltünk ennyire biztonságban, mégis soha nem féltünk még ennyire. ‘A “Légy óvatos!” figyelmeztetés uralja kulturális képzelőerőnket.’ (ugyanonnan). Olyan kultúrához tartozunk, amely „folyamatosan felnagyítja az emberekre leselkedő veszélyeket és kockázatokat” (uo). ‘A régebben egészségesnek és szórakoztatónak tartott tevékenységek… mára óriási egészségügyi kockázatokká váltak’ (uo.). Ráadásul, ‘ha valaki figyelmen kívül hagyja a biztonsági figyelmeztetéseket, megszegi az új erkölcsi konszenzust.’ (uo.).[1]

Itt folytatódik

Érdekes megközelítést használ Dave Horton. Amikor elkezdett terjedni az autózás, dönteni kellett: az autókat vagy a gyalogosokat szelidítik meg, kényszerítik az alkalmazkodásra. A gyalogosok (és bringások) húzták a rövidebbet.

A "vigyázz magadra" üzenete azt sugallja, hogy veszélyes helyre, az autók területére merészkedsz, ha kimész az utcára. Mit keresnek egyáltalán az autók a város utcáin? Nem azoknak kéne kihasználni azokat a tereket, akik ott élnek?

Az angol eredeti

Az első rész

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.